image

Soós János
Magyar Kézműves Remek Díjas Népi Iparművész

image

Néhány gondolat…..

A gyermekek zenei nevelése, gyakorlatilag már az édesanya méhében elkezdődik. Bizonyított tény, ha egy várandós édesanya sok zenét hallgat, nagyban befolyásolja a magzat egészséges fejlődését. Zenészként vallom, hogy a népzene zenei anyanyelvünk, általa erősödik a nemzeti érzés. Célomnak és feladatomnak érzem, hogy a Magyar nemzeti kultúránk átörökítése, fennmaradása érdekében, a zenei nevelés a hátrányos helyzetű családok gyermekeihez is elérjen.


A gyakorlati tapasztalat és a tudományos kutatások egyaránt igazolják, hogy a zene és a zene művelése fontos eszköze a személyiség kiegyensúlyozott fejlődésének. A zene által fejlesztett képességek kedvezően befolyásolják a gyermek szocializációját, érzelmi gazdagodását és általános tanulási teljesítményét. A zenei oktatásban részesülő gyermekek között, ismeretlen a kiközösítés fogalma, egészséges lelkezetű felnőttekké válnak.


A humánum, esztétikum iránti fogékonyság teljes embert nevel. Miért éppen citerákat készítek a gyerekeknek? A Magyar népi hangszerek közül, a Citera fontos szerepet játszik a Nemzeti identitás fejlődésében, és nem utolsó sorban az egyik legkönnyebben elsajátítható hangszer, azaz viszonylag hamar ad sikerélményt.


Kodály elveit követve, mely szerint a zene mindenkié és minden gyermek számára elérhetővé kell tenni, azt a célt tűztem ki magam elé, hogy minél több hátrányos helyzetű gyermek számára adjak esélyt, hogy az intézményi énekórák mellett, színesebb, változatosabb zenei élményhez jussanak.


E-cél megvalósításaként citerákat készítek, illetve hozzájárulok népzenei hangszeres oktatásukhoz. Ez idáig, különböző Karitatív szervezeteken keresztül juttattam el a gyermekeknek szánt hangszereket.


Többek között Pavelcze László a Baptista Szeretetszolgálat Nemzetközi Vészhelyzet-kezelési Igazgatója, illetve Birinyi József Népzenekutató, UNESCO díjas filmrendező, a KÓTA társelnöke, a Hungarikum Szövetség elnöke voltak ebben segítségemre.


Ez idáig, (2019. január) több mint száz, hátrányos helyzetű gyermeknek készítettem hangszert. Szűkebb hazánkban élő gyermekek hangszerhez juttatása mellett, szélesíteni szeretném az elszakított területeken élő gyermekek körében is ennek a hangszernek a népszerűsítését, ezen keresztül is erősítve bennük a Nemzeti öntudatot. Ők is a testvéreink, és a testvérek olyanok, mint a fa ágai. Ugyan különböző irányba tartanak, de a törzsük, gyökereik közös! Miért fontos nemzetünk hagyományainak ápolása? Persze ez csupán költői kérdés akart lenni részemről, hiszen a történelem már bizonyította e kérdésre a nyomasztó választ!




Alföldi Géza
Csak a gyökér kitartson….(részlet)

Nagyapám a fát leste, vajon elbír-e a széllel?
Recsegett, ropogott öreg teste, a szél a gallyakat csomósan tépte.
Hullott a zöld dió áldott termése, mozgott a föld is, ahogy a vihar rázta,
De győzte a vihart öregapám konok, törzsekopott diófája.

Csak a gyökér kitartson!…
Még ma is hallom – motyogott nagyapám:
Nem lesz baj gyerek, dió lehullhat, új tavasszal terem az ág újat,
Ág is nő a letépett helyére, de ha a gyökér nem bírná tovább,
A diófának, kis unokám, vége.



Magamról…

Soós János vagyok, Székesfehérváron születtem. Mint minden gyermek, aki fogékony a zenére, én is amivel csak lehetett, zenélni akartam. 5-6 évesen fésűre tett selyempapírból próbáltam hangokat kicsalni, fakanállal doboltam édesanyám lábosain,…., egyszóval, mindent kipróbáltam, amiből hangokat, dallamokat lehetett varázsolni. Négyen vagyunk testvérek, így akkoriban a szüleim anyagi helyzete, nem tették lehetővé, hogy hangszert vásároljanak számomra. 8 éves lehettem, amikor keresztapámtól kaptam egy citerát. Előtte még csak nem is hallottam erről a hangszerről, de voltak rajta húrok, azaz lett egy valódi hangszerem. Szó szerint éjjel-nappal pengettem, így három hét alatt, megtanultam citerán eljátszani 4-5 gyermekdalt. Ezt követően, édesapám elvitt a Székesfehérvári Tavaszi szél citerazenekar gyermek csoportjába. Egy év múlva, már a felnőtt zenekarban játszottam. Itt ismerkedtem meg Varró Jánossal, akinek már akkor nagy neve volt a népzene világában. János játékmódja, illetve a zene iránti szeretetének és alázatának köszönhetem a népzene iránti elköteleződésemet. 1986-ban volt egy zenei váltás az életemben, de maradtam a népzenénél. A Los Andinos, andoki népzenét játszó amatőr zenekarhoz csatlakoztam gitárosként, mellyel az 1988-as KI MIT TUD? közönségdíjasai lettünk. Ezért a teljesítményünkért, „Pro Urbe” Székesfehérvárért kitűntetést kaptunk. Az Andok zene mellett, Dél szláv illetve Magyar népzenével is foglalkoztam. 1997-ben került a kezembe egy nagyon rossz minőségű alföldi citera, és ekkor határoztam el, hogy készítek magamnak hangszert. Bár ez még egy kis ideig váratott magára, de amikor elkészítettem az első citerám, Népzenészek véleménye szerint jól sikerült a hangszer, ezért úgy döntöttem, folytatom a hangszerkészítést. A Hagyományok Házában megrendezett minősítésen zsűrizésen, „Népi Iparművészeti Alkotásnak” minősítették a hangszereimet, majd ezt követően, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara által alapított „MAGYAR KÉZMŰVES REMEK” díjjal tüntettek ki 2016-ban. 2018. májusában, megkaptam a "NÉPI IPARMŰVÉSZ" címet. Hazánkon kívül Felvidékre, (Szlovákia) Erdélybe, (Románia), a Vajdaságba, (Szerbia) Németországba, Franciaországba, Finnországba, Kanadába és az Egyesült Államokba is készítek citerákat. A magam módján, így tudok hozzájárulni, népi hagyományaink átörökítéséhez.

Média…

(a teljesség igénye nélkül)


Kossuth Rádió - Arcvonások: Soós János Népzenész

Citera felajánlással, Lázárka gyógyulásáért!

Március 15.-én, Abu Dhabiban Képviselték Magyarországot

Tisztán szóló hangok.

Mohácsi kislány a kiválasztottak között.

www.vaol.hu - Ajándék Citera Kenyeribe

Filmezni kezdett a citerakészítő.

Egy Erdélyi kislány örömkönnyei.

Végigturnézta Európát a Kákics zenekar.

"Soós János" A Népzene, inspiráló erejéről.

www.fmc.hu - A Soós János


Soós János